Ééén

1981-ben születtem Gyöngyösön, s amíg csak nem volt „muszáj” elköltöznöm, ott is éltem. Imádom azt a várost, oda köt minden. Ott voltam boldog gyerek, ott jártam bölcsibe, oviba, iskolába. Ott voltam előszörh szerelmes és ott buktam fizikából a gimiben. Érdekes módon a magyar tanárnővel sem volt felhőtlen a kapcsolatom, noha szerettem az irodalmat, s már abban az időben is írogattam. Bár melyik kamasz nem ír dekadens életérzésű verseket, mikor éppen szakított az aktuális pasijával?!

Érettségi után idegenforgalmi pályát választottam, mert az utazás életem legrégebbi szerelme. Amikor dolgozni kezdtem, az sem munka volt, hanem inkább hobbi. Rengeteg helyen jártam, rengeteg embert és kultúrát ismertem meg, amiért hálát adok a sorsnak. Viszont az élet úgy hozta, hogy szakítottam a turizmussal: férjhez mentem és anya lettem. Egy olyan anya, aki a babázás mellett „halálra unta magát”, ezért tollat - klaviatúrát - ragadott és mindent leírt, kiírt magából. Azt is, amiről mások nem mernek beszélni. Hogy a gyereknevelés nem vattacukor. Igen. Azt hiszem, legfőképp erről írtam. Aztán vagy máglyán égetnek el, vagy fellógatnak.