Létezik cumifüggőség?

Ahány ház, annyi szokás és vélemény „cumiügyben”. Vannak olyan anyukák, akik, mint egy természetes megnyugtató módszerként tekintenek rá, akadnak azonban édesanyák, akik inkább a későbbi rossz berögzülések és leszoktatással járó küzdelmek miatt nem szívesen adnak cumit csemetéjük szájába.

Napokig lehetne vitatkozni ezen, hiszen amíg egyes családoknál például nyugtató hatása miatt részét képezi a cumi a gyermek életének, addig máshol pont azt próbálják elérni, hogy cumi segítsége nélkül tanuljon meg a gyermek megnyugodni, illetve elaludni. Számtalan érv és ellenérv mellett én azt gondolom, hogy szülő és- gyermekfüggő a téma, s itt is, mint mindig, a gyermek igényeit kellene elsődlegesen figyelembe venni a divat, a trend álláspontjai helyett. Dr. Krasznai Judit, gyermekpszichiátertől kérdeztem meg azokat a dolgokat, amik a legnagyobb port kavarják gyakorló anyukák körében. Krasznai doktornő amellett, hogy kiváló szakember, nyolc gyermekkel és kilenc unokával büszkélkedhet - azt hiszem, megfogadom a tanácsait.

1. Kialakulhat-e „cumifüggőség” a gyermekeknél? Nyilván a csecsemőknél nem beszélhetünk még erről, de 2-5 évesek körében előfordulhat-e „túlzott” cumira való igény?

Igen, kialakulhat. Az ilyen korú gyerekeknél természetes az oralitás elsődlegessége, lehet persze a túlzott ragaszkodás valamilyen hiány pótlása is. Tudjuk, hogy ha fáradt vagy szomorú a gyermek, jobban igényli a cumit, sokszor csakis ennek segítségével tudja megnyugtatni magát.

2. Érdemes leszoktatni valamikor a gyermeket a cumiról, vagy nyugodtan cumizzon addig, ameddig neki jól esik? Akár óvodában is?

Óvodáskorban jó, ha nem az óvodában cumizik, a cumizás akadályozhatja a tevékenységekben, a kommunikációban, az állandó cumizás akár peremhelyzetbe is sodorhatja. De meg lehet beszélni az ilyen korú gyerekkel, hogy reggel-este cumizhat, ha ragaszkodik hozzá, akár óvodába menve vagy onnan hazafelé menet is.

3. Amennyiben a nagyobbak körében pótcselekvésről beszélünk, úgy lehet-e a cumit helyettesíteni valamivel?

A gyerekkel való foglalkozás, meseolvasás, könyvnézegetés, valamilyen nyugodt együttes tevékenység mindenképpen jó lehet.

4. Ha a cumi olyannyira lételeme lesz a gyermeknek, hogy inkább nem eszik, és inkább nem beszél, úgy sem több a hátránya neki, mint a megnyugtatással járó pozitívuma?

Ha ilyen szintű a cumizás, ez már mindenképpen káros, és érdemes megnézni, hogy a gyereknek milyen hiányai vannak, mennyit foglalkoznak vele a szülők, miért nem érzi magát biztonságban.

5. Mit okozhat a gyermekben, ha leszoktatjuk őt a cumiról, még mielőtt ő megtette volna ezt magától?

Az erőszakos leszoktatás nem jó, de ha a gyerek minden helyett cumizik, szakember segítsége szükséges lehet. Az érzelmileg kiegyensúlyozott, a szülőkkel harmonikus kapcsolatban élő gyermek biztosan nem ragaszkodik kórosan a cumihoz.

6. Ha kényszerhelyzetről van szó, mint pl. műtét, betegség, stb., akkor milyen leszoktatási módszert ajánl?

Ezekben a helyzetekben is a legfontosabb, hogy a szülő érzelmileg és fizikailag ott legyen a gyermeke mellett. Bármennyire is ragaszkodik a gyerek a cumihoz, ez mindenképpen csak helyettesít valakit, valamit, tehát a gyermek számára „átmeneti tárgyként” funkcionál. Ha mi magunk ott vagyunk, szükség esetén le fog tudni mondani róla.

7. Szükséges-e, érdemes-e egyáltalán cumira „szoktatni” a gyereket?

Erre nincs egyértelmű válasz, gyerektől és szülőtől függ. Én a saját gyerekeimnek nem adtam, de később úgy gondoltam, talán jobb lett volna, de akkor úgy gondoltam, jobb, ha az ujjukat szopják (ha akarják), ez mindig kéznél van (konkrétan), nem kell hozzá külső segítség. Legnagyobb lányom 10 éves koráig szopta az ujját, ami viszont a fogainak sem tett jót. A többi gyerekünk lényegesen rövidebb ideig tette ezt, és nem is szokott rá mindenki az ujjszopásra. Igaz, sokáig szoptak a gyerekek. A gyermekeim viszont adtak, adnak cumit a gyermekeiknek, és nekik viszont ragyogóan bevált, egyiküknél sem alakult ki kóros kötödés a cumihoz. A praxisomban viszont láttam olyat, hogy óvodás korban is nagyon ragaszkodott a cumihoz a gyermek, ez már viszont probléma lehet, ahogy említettem, ilyen esetben szakember segítségére is szükség lehet, hogy kiderítsük, mi állhat a háttérben.

Szerző: Leitner Olga
Szakértő: Dr. Krasznai Judit, gyermekpszichiáter, www.gyermekpszichiater.hu
 
Forrás: Baba Magazin